„Nekünk otthon egy boxerünk volt, az első kutya, amivel szorosabb kapcsolatba kerültem. Lakótelepen laktunk és a kutya velünk élt a lakásban.

Első kutyásként rossz szót senki nem mondhatott a kutyámra. A legszebb, a legokosabb, legbátrabb stb. Amikor az első rottweilerekkel megismerkedtünk elhangzott, hogy bezzeg a rottweilerek mennyivel különbek, de én persze nem hittem.

Egészen addig, amíg négy év elteltével meg nem tapasztaltam.

Akkor hosszú- hosszú évekig azt hittem, hogy minden rottweiler olyan fantasztikus, mint a miénk.

Majd jött a felismerés, hogy mégsem.

Ha nem olyan, miért nem?

Persze más rottweiler tulajdonosok szintén azt állították, hogy övék a legkülönb és a legigazibb.

Kinek volt, van igaza?

Akkor jött a tanulás időszaka, kerestem a válaszokat, ami akkoriban sokkal nehezebb volt, mint ma, mert szakirodalom gyakorlatilag nem létezett, magyar nyelven.

Általános kutyás könyveket olvasva, a kiállításokat, ott is a bíró munkáját figyelve, próbáltam eligazodni a sok ellentmondás között.

 Ezzel párhuzamosan, mivel a kutyaiskola, munkakutyázás természetes velejárója volt a szabadidőnknek, ezen a területen is kutakodtam. Mindenkit meghallgattam és volt, amit azonnal elvetettem, volt, amiben bizonytalan voltam de logikusan hangzott ezért kétkedve, de elfogadtam. Volt, amivel, azonnal egyetértettem. Közben nagyon sok rottweilert megfigyeltem, nekünk is volt néhány. Egy idő után határozott véleményem alakult ki, a rottweilerekről, a munkakutyázásról. „

Idézem saját magam, egy régen leírt történetből. 1971 volt amikor az első rottweilereket láttam 1986, amikor komolyabban érdekelni kezdett a téma, mert a „fiúk” mindig nálunk vitatkoztak, gyűrték egymást az eltérő nézeteikkel.

A kulcs maga a tenyésztés. Hiszen miért is lenne másért fontos órákat egymás győzködésével  tölteni? „Sima” kutyásként az ember nem töri az agyát, csak tudja, hogy az ő kutyája minden kutyánál különb.

Arnold az örök minta és „szerelem”  hiszen mindig ilyen kutyát szerettünk volna ( azért kezdtünk tenyészteni, hogy ilyen lehessen mindig)

Fia, Crisztosz, aki másként , de szintén „álom” kutya volt. Nekünk ők jelentették a rottweilert, mert pont olyanok voltak, amit a standard kívánalomként leírt!!

http://tunde54.blogspot.hu/p/arnold-crisztosz.html

A lányok már mások voltak, de a szuka lehet finomabb, kevésbé domináns és kevésbé határozott. Ami csak hajszál eltérés volt a kanjainkhoz képest.

Fedezésből járó kölyökként aztán az utódaik is tudták mindazt amit egy rottweilernek tudnia kell.

Malabár Crisztosz fia,

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/klub/Malabar_k4.wmv.html

Toto Crisztosz fia

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/mindenfele/Toto2.wmv.html

Ámor, Ali fia

Kovács Ferenc gazdájával, a csíkos puloverben!  Faussner úr bírálta a tenyészszemlén később , és a csoportba zárásnál azt mondta két lépésre a kutyától: itt álljunk meg , mert ez a kutya „nem viccel” . Eddig és nem tovább! Ő egy domináns rottweiler!

http://www.indavideo.hu/video/Rottweiler_ahogyan_nem_szeretjuk-elso_kutya

Oszi, Ali fia

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/klub/Klub_gyoztes_kan_1989_.wmv.html

Szukáinktól is olyan típusú és viselkedésű kölyköt hoztak, amit mi „elvártunk” Azaz a tulajdonosok azt igazolták vissza, mert tartottuk a kapcsolatot, meséltek, jöttek iskolába stb.

Gigi , Crisztosz fia, Ali, Gabi, unokája

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/kikepzes/Gigi_es_Gyozo.wmv.html

Szóval!Semmi ideges hektikusság, semmi látványos „harapósság” Nyugalmi helyzetben ,kezelhető, kiegyensúlyozott kutyák, jól fegyelmezhető, kézben tartható. Amikor harc van , akkor határozott , azonnal reagál, kemény és rettenthetetlen!

1988. ugye a mérföldkő, mert világútlevél, táguló világ. 1989. Amikor ADRK szakembereket hívtam, és mindenkinek volt lehetősége a tanulásra, mert biztattunk mindenkit, hogy lásson, tanuljon, hozzon ADRK kutyát , ha megteheti.

Szira Karcsi,  Oszi „kutyánk” gazdája megtehette és a sok duruzsolás hatására ( az ADRK kutya az igazi, az aztán a rottweiler, meg micsoda genetikai bázis , meg az import kutya sokkal különb stb. ) komoly utána járással  és komoly pénzért, az akkor „híres” „legjobbnak” tartott kennelből vett egy kölyköt. Persze Udo ég és föld volt viselkedésében, Oszitól. Mivel Oszit tőlünk vette, tanácsért is hozzánk fordult amikor elakadt. Tele volt panasszal, hogy bezzeg „ilyent „ Oszi, nem csinált, vele nem volt ennyi gond stb. Mi láttuk, hogy Udo meg sem közelíti viselkedésben Oszit, de legjobb képességeink szerint segítettünk neki. Fel is cseperedett, sikeres kutya  lett belőle. Nem állt a mi ízlésünkhöz közel, mert 64 cm-es marmagasságával, finomabb csontozatával,  fejtípusával is eltért a mi általunk jónak tartott formától. ( 1971-es standard leírás, és a később visszaigazolt Willi Faussner körmeister bírálata szerint sem volt ideális, így nem csak egyéni véleményünk volt, támaszkodtunk az akkori szakirodalomra) Viselkedése, meg vibráló, ideges, heves, de nem tartalmas és nem rettenthetetlen.

Ámor hatodik kép

Oszi hetedik kép

Udo nyolcadik kép, Udo von Fusse de Eifel, ADRK import kan.

Persze azért mi sem vontuk ki magunkat az akkori szakma hatása alól , ezért Dolly kutyánkat vele is befedeztettük. Mivel ő egy lepróbált szuka volt, Crisztől, Tototól, Falktól, Gigitől is volt alma, volt összehasonlítási alapunk, ( utódellenőrzéssel), hogy mit is hoz az ADRK  kan ! BRRRRRRRRRRRR. Nagyon messze állt attól amit, mi jónak, kívánatosnak hittünk és tartottunk, sok gondunk volt az utódokkal.

Fontos megjegyzés, hogy csak a mi kritikus szemünknek  és magas elvárásainknak volt brrrrrr. Sokan  boldogak lennének " csak" olyan kutyákkal, ma is!!!!! (3 kan 4 szuka megnéztem a jegyzeteimet, egy kutya Algériába került, 1 Res.CAC, 1 kítűnő minésítésű kutya és kettő közepes HD!!! elöző almaiból  pedig almonként 5-6 eredményes kutya mentes vagy átmenetes HD értékkel, egyetlen közepes HD, aki CACIB-os , többszörös győztes minősítése ellenére sem lett tenyészkutya.

Az első ADRK tenyész könyvet Faussner úrtól kaptam, és kitartó szótárazással, böngészéssel, próbáltam a nyomára bukkanni miért??????  Az ADRK kutyának és utódainak különbnek kellene lenni!!! Volt már akkor is a vélekedés. Hát nem! Kulcs a tenyésztés szakirodalma, a kiképzésvezetői tanfolyamok német előadói, ( viselkedés , jellem, kiképzés) plusz rengeteg adat,( tenyész könyvek sora)  kutya leírások, videók, kiállítások, kutyák, kutyák, kutyák…

Törzskönyv elő, ( saját kutyák) böngészés az ősök között, majd böngészés a tenyész könyvben, Pinkoss könyvben, meg minden fellelhető szakirodalomban.

Nyomára bukkantam a különböző vonalak eltérő formájára és jellembeli különbségére.

Megtanultam olvasni a törzskönyvet, megtanultam látni a kutyát, megtanultam a kiképzés alapjait, megtanultam sok mindent.

Basko von Hertener Wappen gazdáját megismertem, (1991. Dahteln, bullmasztiff Klub kiállítás)majd későbbi kutyáját élőben láttam, ezért jobban utánanéztem a kutyáinak, tenyésztésének.

Aztán a Klub kiállítások helyett körungra mentem, mester bajnokság videókat néztem, körung kazettákat néztem, sok-sok kutyát munkában néztem. (nem csak rottweilert) Magam is sok kutyát neveltem, képezgettem, segítettem a kiképzésben.

Fejből nem tudok sok adatot, de ha ránézek egy törzskönyvre sok kutyát "látok", sokra emlékszem, így   tudom értékelni a törzskönyvön látott adatokat , a  magam számára. Aztán keresem az alkalmat, hogy a kutyát is megismerjem, többet tudjak meg róla, persze csak akkor ha felkeltette az érdeklődésemet.

Már régen tudom, hogy nekem melyik rottweiler tetszik, nekem melyik az ideális típus, mit keresek egy kutyában és mi okoz maradéktalan örömet és büszkeséget.

Mára már nagyobb részüket a kutyáknak szeretem mert rottweilerek, kisebb részük érdekel, hű meg , jaj de világszám, meg jaj de „legenda” nem izgat fel.

Szóval Basko von Hertener Wappen –vagyis az eltérő vonalak, eltérő ízlés , a  tenyésztés irányítás eltérő haladási iránya miatt, amit az utódellenőrzés igazol.!( nem név alapján és nem hangzatos címek alapján! hanem a kutyák tényleges ismeretében!!!)

Cél: Szép és jó, ideális rottweiler.

Tenyésztés: Az eredmény változatos, elméletben tervezhető, de a gyakorlatban nagyon nagy a variációs lehetőség. Biztosan kiszámítható eredmény nincs. Lehet  szép kutya, de "gyengébb" teljesítménnyel párosul, lehet kevésbé szép de jó igen jó képességű- Ezért a szépre jobb képességűt, a kevésbé szép de bombázó viselkedésűre - szebbet "tenni" párnak választani, tenyésztői körökben bevett szokás. Így lesz örök körforgás melyben a fajta is változik.

Mára a fajta képességeiben jelentősen megváltozott, nem csak itthon, de a fajtaadó országban is. A legendás őrző-védő képesség , a természetes védőkészség, az erő, a rettenthetetlenség, dominancia a ködbe veszett.  

Van helyette a "varázslás" amikor a jó képességeket kiképzési technikával tálalják a laikus elé.  A többségnek ennyi is elég. A vezető típusü, domináns, harcos, jellemes kutya kemény dió, ma nem trendi. 

A puhányok, könnyen legyőzhetők , az alárendelt kutya a terndi.