Ez a téma mindig aktuális és sok félreértés forrása. A dominancia, nem durvaság, nem verekedés, nem harc, nem folyamatos küzdelem.

A szó meghatározása  http://hu.wikipedia.org/wiki/Dominancia

Két írás bevezetőnek: 

http://www.ng.hu/Tudomany/2012/05/dominancia_vagy_alarendeltseg_

http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/03/dominancia-kutyafalkan-belul.html

Saját tapasztalat : 

Röviden : 40 éve tartunk rottweilert, domináns kanon keresztül ismertük meg a fajtát, hozzá  csatlakoztak később, a további rottweilerek, mert tenyésztésbe fogtunk.

Az első húsz év tapasztalata, a kutyák viszonyában: inkább a fogságban élő farkasokhoz hasonlított. Az idézetekkel utalok vissza az ajánlott cikkekre.

"Ahogy az utódok ivaréretté válnak, elhagyják a családot, így csak a szaporodó pár tekinthető a családi falka állandó tagjának. A fogságban tartott farkasoknak ilyenfajta elvándorlásra nincs lehetőségük, sőt gyakran nem rokon egyedeket is összezárnak, amelyek így kénytelenek valamiféle falkába rendeződni. Ebben az esetben alakulnak ki azok a farkas falkák, amelyeknél megfigyelhető az egyedek közti éles, alá-fölé rendeltségben megnyilvánuló viszony (alfa, béta, Omega egyed), és a hierarchiát alakító/fenntartó gyakori agresszió"

A második húsz év tapasztalat, a kutyák viszonyában: pedig a szabadon élő farkasokéhoz hasonlított:)

"A természetes környezetben élő családi falkákban viszont a dominancia agresszív kifejezése ritkán nyilvánul meg, a szülők vezető szerepét az utódok nemigen kérdőjelezik meg. A kölyöknevelési időszak kivételével a szülők közül a nőstény viselkedik alárendeltként. Ugyanakkor abban az esetben, amikor több család verődik össze egy nagyobb falkát alkotva, már komplexebb módon alakul a hierarchia a felnőtt egyedek és a növendékek között is."

A másik írás meg ezért illik a mondandómhoz:

"Ha két kutya közül mégis következetesen az egyik fél tűnik dominánsnak, másik alárendeltnek, akkor eltérő stratégiával működnek tanulási helyzetekben – derült ki Pongrácz Péter és munkatársai tanulmányából (Pongrácz et al. 2012). A domináns jószág (amelyik előbb/többet ugat, ha idegen lép a házba, a száját többször nyalogatja a másik; előbb eszik, ha ugyanakkor, ugyanazon a helyen kapnak enni, és általában győz a verekedések során) könnyebben, szívesebben tanul az embertől. A tesztben kétféleképpen lehetett megszerezni egy labdát egy eszközből. A kutyák felének a kísérletvezető az egyik módszert mutatta be, felének a másikat. Kiderült, hogy míg a dominánsak a bemutatott módszer szerint szerezték meg a labdát, az alárendeltek önálló megoldással próbálkoztak. Egy korábbi viselkedéstesztből azt is tudjuk, hogy az alárendeltek inkább kutya-központúak: ha egy (idegen) kutya mutat be egy feladatot, akkor az alárendeltek lemásolják az akciót, a dominánsak viszont figyelmen kívül hagyják (Pongrácz et al. 2008). Ezt a megfigyelést ma már kiképzők is szívesen használják: megtanítanak egy feladatot az idősebb, domináns kutyának, és később ő mutatja be azt a kiképzés alatt álló újoncoknak. Nagyon hatékony technika!"

http://kutyakutatas.blogspot.hu/2013/03/dominancia-kutyafalkan-belul.html

Pont így működtek a domináns kutyáink. A többi kutya alárendeltként viselkedett, keresték a kedvét, verekedésben mindig győzött, idegent figyelmen kívül hagyták és nem hajtottak végre tudott feladatokat sem másnak.  És a domináns kanunk az utóbbi években, nagy segítségünkre volt a többi kutya nevelésében. Mint ahogyan évekkel ezelőtt a domináns szuka is, aki lányait végig "kordában " tartotta, szelíd erőszakkal, nyugodt kiegyensúlyozott, de magabiztos viselkedésével.

Bővebben:

Vissza kell mennünk az időben a jobb érthetőség kedvéért.   Én egy kan rottweileren keresztül ismertem meg a fajtát és elfogadtam, amit abban az időben mondtak róla és nem kérdőjeleztem meg, hogy a tulajdonságai fajtatulajdonságok. ( 1971) A "rottweiler" ilyen.  Magabiztos, határozott, születetten jó őrző-védő képességekkel rendelkezik.  Domináns kan, ezért néhány alapvető szabályt be kell tartani, az etetésnél,  a kutyákkal, idegen emberekkel való viszonyban.  A  fajtaleírásban szereplő eb képe tökéletesen ráillett a mi kanunkra, már amikor elolvastam és  elkezdett érdekelni a fajtaleírás, hiszen tenyészteni kezdtünk. (1986)

A régi ajánlás szerint a rottweiler természete:
"Mindig segíti gazdáját, és együttműködik vele. Természetét a munka fejlesztette ki és nemesítette. A rottweiler odaadó, hűséges, szófogadó kutya, amelynek vérmérséklete közepes, és közepes az élessége.
Bátor, sokáig meg tudja tartani nyugalmát, de azután villámgyorsan és tekintet nélkül támad. Harci készségét a harcban lelt örömmel párosítja, azonban hamarosan nyugalmi állapotba megy át. Az idegrendszer erősségét mutatja minden helyzetben, de se nem láncos, se nem ól kutya! A fogság rontja a természetét. Mindezeket a tulajdonságokat szem előtt kell tartanunk, ha rottweilert akarunk tenyészteni."
"A rottweiler helye ott van, ahol nem csak a külső és az elegancia számít. A rottweiler tulajdonságai élesen elhatároltak. A bizalmatlanság (úgy, mint más fajtánál) nincs nála erősen kifejlődve. Figyelemmel, de fenntartással viselkedik minden iránt, ami idegen. Igen tanulékony és jól alkalmazkodik a környezetéhez. A munkabírásra tenyésztették ki, és fejlődésének minden szakaszában tulajdonképpen szolgált. Feltűnő vonása, tekintettel, arra hogy nagy kutyáról van szó- az összeférhetőség, mely nagy türelemmel párosul. A rottweiler kemény kutya."
Ne hagyjuk ki a keménység meghatározását sem, mert ezt sokszor tévesen (vagy más értelemben) használják, gyakorlott kutyások.
"Keménynek azokat a kutyákat nevezzük, melyek hamar elfelejtik a kellemetlen és fájdalmas élményeket és további fejlődésüket az előbb említett élmények, nem befolyásolják" 

Arnold,   valóban domináns kan volt, és ezt nem csak mi képzeltük így, hanem minden helyzetben be is bizonyította.  Az őrző-védő munkában, a hétköznapi helyzetekben, meg   amikor  spontán védeni kellett.

A kutyák is felismerték benne az erőt, és csak igen ritkán került sor összetűzésre idegen kutyákkal. Akkor sem harapott, de feldöntötte a kutyákat, maga alá gyűrte, ráfeküdt, morgott, majd amikor a kutya megadta magát, azonnal le lehetett hívni róla és nem is foglakozott tovább az ebbel.  Ahol ő megjelent kérdés se volt, hogy ő irányítja az eseményeket,  nem egy másik kutya:)   Pózolt, állt és a kutyák elfordultak, a gazdák irányt váltottak. Mi meg sétáltunk nyugodtan tovább. Aztán lett másik kutyánk, másik rottweilerünk, előbb egy szuka, aztán kan, aztán szuka, de a PARVO tarolt nálunk. Néhány év múlva folytatódott a sor Arnold fiával, aki szintén domináns, határozott kutya volt, ugyan olyan jó őrző-védőben, a hétköznapi helyzetekben, mégis  lágyabb, hajlékonyabb, együttműködőbb kutya volt.  Kutyákkal való viszonya is hasonló,  de egy fiatalkori negatív esemény miatt, (három korcs közrefogta, megtámadta és a gazdájuk meg husánggal leütötte) verekedősebb lett.  Kezdeményezni ő sem kezdeményezett verekedést,  de Ő bizony a támadó kutyát  azonnal leteperte, harapással tartotta sakkban.  Ám  ő is lehívható volt azonnal. Ezek nem voltak "igazi " csaták, a rottweiler erőfölénye nyilvánvaló volt. („igazi" megjegyzésem magyarázatra szorul, mert  csak később értékelődött át a szemünkben, milyen is az, amikor a másik kutya egyenlő eséllyel harcol!)

Az első  nagyon komoly verekedős eseményt  két rottweiler kan produkálta egy séta alkalmával. ( 1981.)  Az egyik hat éves, a másik 1 éves volt.  ! Azt gondolnád, hogy a hat éves simán nyert, hiszen az egy éves nem  lehetett komoly ellenfél. Nem így volt! Bizony harc volt a javából, ami tökéletes meglepetés volt, mert az öreg kan domináns, rutinos eb volt, sose  kellett igazán küzdenie. Ritkán előforduló csatából mindig győztesen került ki, valójában nem is kellett nagy erőfeszítést tennie.  A rendre utasított kutyák visszavonulót fújtak, később kerülték a vele való összetűzést.  Ezzel az ifjú kannal sem tett mást, csak egy laza pózolással és morgással helyre akarta tenni. Csakhogy az ifjúnak esze ágában sem volt tisztelni őt és elfogadni a fölényét! Nagyon komoly csata alakult ki! Persze nem érhetett véget megadással, mert nincs az- az ember, aki kivárja azt, ha lát két rottweilert komolyan verekedni:)  Győző  valahogy szétparancsolta őket,   én meg reszkettem, mint a kocsonya, mert döbbenetes élmény az ilyen.

Nagyon oda kellett figyelni rájuk, de egy darabig sikerült megelőzni a további összetűzést, de komoly koncentrációt igényelt kormányozni őket.  Én nem is vállalkoztam rá. Akkor lehetőségünk volt  kennelben tartani őket. Így nem is dőlt el a meccs soha, mert mi az elkerülést választottuk.  Szétzártuk őket és külön - külön foglakozott Győző velük. 

Második meghatározó élmény.

Második nagyon komoly verekedős esemény 1984-ben zajlott, Arnold fia Crisztosz és Ali között. Arnold 4 éves, Ali hét hónapos volt. Sose hittem volna el, ha nem élem meg, hogy a hét hónapos kutya komoly ellenfele volt a négy éves, rutinos verekedő kannak!  Ali nem csak tudta hogyan kell, de nagyon élvezte a verekedést. Öt hónaposan vette meg Győző, két hónapot a bátyjánál volt kertes házban ,de hét hónaposan muszáj volt hazavinni Crisztosz mellé. A második nap, már úgy döntött, hogy nem ismeri el Crisztosz fölényét. Győző megoldotta, egy darabig sikerült is tartani az egyensúlyt, de aztán végkép nem.  Ismét költöztünk, kertes ház, kennel, egyéni foglalkozás. Később lett több kanunk és több szukánk, de azonos nemű kutyákat nem tudtunk együtt tartani.  Korban mindig eljött egy pont, amikor a kanok is és a szukák is  összeszólalkoztak, és nem állt meg a dolog a zajos odakapásnál, de komoly verekedés alakult ki. Mivel a harc komoly volt, sose vártuk ki a végét (nem mertük) szétszedtük, szétparancsoltuk őket.  Kennel és egyéni foglalkozás, volt a menet attól a naptól.  Azóta van négy részre osztva a kertünk, mert "vetésforgóban" játszottak kettesével  a kertben. 

Így ment ez az " újkori" történelemig:)  1992, amikor Wanda kutyánk három lánya együtt nevelkedett, majd Rita kutyám, lányai, fiai szintén együtt és az öregekkel párhuzamosan. Kennel és egyéni foglalkozás, sétáltatás, kutyaiskola rendszeresen egy hétvégén sem maradt el, de a kutyák viszonya más lett és az azonos korú kutyák párhuzamos nevelése ráirányította a figyelmet az eltérő jellemek, a rangsor alakítás kérdésére. Az almokban, már egészen fiatalon 4-5 hetesen tetten érthető a különbség, de a tanulás, a környezet befolyása később nagyon meghatározó!

Így, válik igazzá, hogy az alap képességekkel születik a kutya, idegrendszer típusa, öröklött ösztönös adottságai is állandóak, de a nevelés a "látványt"  erősen befolyásolja. "LÁTVÁNY " = amit az emberek látnak a kutyából, amit arról a viselkedésről gondolnak, ahogyan jól, vagy rosszul értékelik a kutyát és ehhez igazítják a nevelést, kiképzést, majd mondanak valamit a felnőtt, kész kutyáról. 

A rottweilerről a domináns, erős, rettenthetetlen harcos képe rajzolódott ki, ami mára már egyáltalán nem igaz általánosságban a fajtára! A standard is megváltozott, alakítottak rajta, a kor igényeihez, de ezt senki nem veszi figyelembe és a régi legendához igazodva kezelik a kutyákat.  Mumusként rajzolják le, a magabiztos határozottságot mutató rottweilert és okoznak hatalmas kárt az újdonsült gazdik lelkében, majd  rossz tanácsokat adva, kárt tesznek a kutyában is.  Valóban domináns karakteres, vezető típusú kutya kevés van. Kiugró egyéniségek még ritkábban, a dominanciát is jól lehet kezelni, mint tettük ezt bármikor:) 

A hétköznapi helyzetekben, vegyes kutyás csoportokban ritkán akad össze sok-sok domináns, vezetésre termett rottweiler, vagy kutya. A tüzelés, az etetés se kavar be, hogy ezért naponta rettegni kéne! A falkarend, a falkateória csak egy szép "mese”, nem kell, hogy az határozza meg a mindennapjainkat! 

Megtörni, leverni, terror alatt tartani felesleges, annál okosabb intelligensebb a valóban domináns kutya, a gyenge meg súlyos károkat szenved a durvaság miatt. Alázatos kutya sose volt cél, remélem, soha nem is jutunk el odáig!

DOMINANCIÁT MUTAT - nem biztos, hogy domináns jellem!

- nem akar ölni!

- nem törekszik falkavezérségre!

- nem veszi át az irányítást! Pláne nem a kölyökkutya.

Nevelni kell, irányítani, kiképezni, biztosítani neki a mozgást, feladatokat, ami leginkább a munkakutya lételeme "a szellem és a test edzése " napi feladatokban.  Aztán felnő és egy csodálatos eb, családi, kísérő, sport és akár munka kutya is lehet  belőle. AZ EGÉSZSÉGES, JÓ ROTTWEILER CSAK FIZIKAILAG NEHÉZ  eset. Nem könnyű odébb tenni, felrúgni se lehet, földre teperni meg végképp nem egyszerű. Az agresszióra bátran agresszióval felel. Ésszel, türelemmel párosult határozottsággal, időben adott kontrollal, hamar tanul, és a gazdájának könnyen kezelhető kutyájává válik! Ha neveled, tanítod, foglalkozol vele, nem hanyagolod el a kölyök és fiatalkori szocializációt sem, a kezdeti nehézségeken túljutva nagyon élhető kutyád lehet!