Húst kaptak. Nekiláttak, ahogy a táp evésnél szoktak. Mindenki a tál körül. Ketten egy húsra nyúltak rá, de az "erőszakosabb" elszaladt vele, elbújt, hogy nyugodtan megehesse. A másik is messzebb vitte a "kincset". "Ösztönösen " elvonultak a megszerzett "zsákmánnyal" Ki közel maradt, ki távolabbra vitte a húst. Az egyik kicsi el is bújt a hússal.
Ráközelítettem a fényképezőgéppel , nyugodtan evett. Láttam a testtartásából és a nézéséből, hogy nagyon fontos számára a hús. Én tudtam, hogy mit fog tenni, ezért a felvétel kedvéért provokáltam picit. Megfogtam a hátát , simogattam, megnyomkodtam kedvesen . Morgás, hörgés volt a válasz. Csak azért, tettem ezt a mozdulatot,hogy megmutassam, nem gonoszságból teszi , ha morog , és nem lesz agresszív indokolatlanul ! Tanulság : "Ha nem akarsz megijedni, ne provokáld, hagyd békén!" Fontos szabály, tiszteld, vedd figyelembe a kutyát, neki is joga van a nyugodt evéshez! Ez egy ösztönös reakció! Az első lendülete volt, hogy kikapta a húst , megküzdött érte , elmenekítette, elbújt vele. Amíg nem göngyörgettem meg a hátát, teljesen nyugodtan evett:) Nézd tovább a videót ! Ahány kutya, annyiféleképpen reagál.
Nézd a másik kutyát az első videón!
Ő is elvonult, de látótávolságban maradt. A többiek ottmaradtak a tál körül! (videó az eredeti posztban )
Amikor rájöttek, hogy a húst több idő megenni, mint a tápot, picit szétszóródtak és valamilyen módon mindenki ragaszkodott a saját porciójához.
Az egyik kicsi kis pukkancs volt! Ám, ha békén hagyom, eszik nyugodtan. " Csak" a szeme árulja el, hogy fontos neki a hús! Speciális rottweiler nézés :) Alulról felfele néz ! Alig észre vehető, de ha figyelsz a kutyára látni fogod .
Jelzi, hogy ne közelíts, ez az enyém!
A következő videón , már a második adag hús kapták meg.Tele a pocak, kisebb a lendület, de ízlik nagyon, ezért eszik azt is. Amikor ráközelítek a géppel a kicsi kutyára, rám néz ő is , de teljesen nyugodt, hiszen nem provokálom, megszokták, hogy ott állok amikor esznek. Később is mindig így teszek. Mellette vagyok amíg eszik, mert tanítom . Meg tanulja , hogy bízhat bennem, nem veszélyeztetem az ő ennivalóját ! Sőt ! Alkalma van megtanulni, hogy az étel forrása én vagyok , hiszen tőlem kapja rendszeresen az ételt! A domináns , a vezető én vagyok! Nem kell levernem az ételért, én nem az erőm, az eszem használom. Ember vagyok, aki gondolkozik és irányítja az eseményeket.
Kiürült a tál, már a morzsákat szedegetik össze. Egynek van egy nagyobb darab húsa még, a többiektől elfordulva kényelmesen eszi. A szimatolás eredményeként odaér a tesó és simán elveszi! Semmilyen ellenkezés nincs! Kettőjük közül az "erősebb" , ami nem fizikai erőt jelent, a dominánsabb egyéniség, aki később a rangsorban feljebb álló lesz, így annak "harc" nélkül átengedi. Amikor két hasonló habitusú kutya nyúl rá ugyan arra a húsra, akkor hallod, a hörgést , a morgást és a "veszekedést". Természetesen aki jobban akarja a húst, "megküzd " érte ,azé lesz .
A nyugalom, az étel átengedése azért nagyban függ a jóllakottságtól és a motiváltságtól ! A táp sose hozz ki ilyen reakciót ! A hús, a természetes étel szaga ami nagy motiváció, ami az ösztönöket előhívja! Zsákmányszerző ösztön ! Amit később is használunk a tanításnál, kiképzésnél.
Háttérben a nyűszögés, sírás, az anyjuk és Dezsi jelzése. Ők pontosan tudják, hogy húst esznek a kicsik. Nagyon jó orruk van .
Teli hassal , elégedetten ! Ittak, még picit bóklásztak, némelyik elvégezte a dolgát ( pisi-kaki) aztán, elaludtak. Fárasztó volt az evés. Akkor kiengedtem az anyjukat, aki összeszedte a maradék csontokat, hús ficniket.
forrás: http://tunde54.blogspot.hu/2014/04/az-etel-feltese-osztonos-dolog.html
Kommentáld!