A vizsgán, illetve a versenyen minden gyakorlat alapállással kezdődik és fejeződik be. A szabályos, illetve hanyag testtartással, menetirányban, vagy a bal oldalunkon ferdén ülő, minket éberen figyelő, vagy éppen unottan nézelődő kutyával már olyan benyomást keltünk a bíróban és a közönségben, ami befolyásolja a bemutatott teljesítmény értékelését. Ezért fontos, hogy mennyire alaposan és milyen módszerrel alakítjuk ki az alapállást. A nyugodtan előttünk ülő, feszülten összpontosító tanítványunk várhatóan akkor se mozdul el, ha lassan, óvatosan a jobb oldalára fordulunk. Közben fejünket balra fordítva, fenntartjuk a szemkontrolt. Az elején ne várjunk sokáig a megerősítéssel. Azelőtt jutalmazzuk meg, mielőtt hibázna, elmozdulna a helyéről (javítás helyett megelőzés). 

A kutya eddig azt tanulta, hogy érdemes előttünk ülnie, mert jutalmat kap érte. Ezért nagy késztetést érez, hogy helyét elhagyva beüljön elénk. Használjunk tereptárgyat a kifordulás megakadályozására! Úgy ültessük le magunk elé a tanítványt, hogy szorosan a kutya bal oldala mellet legyen egy pad, vagy kerítés, akadály, stb. Amikor a jobb oldala mellé fordulunk, ez kényszerítés nélkül akadályozza a kutyát a felénk fordulásban. 

Amennyiben óvintézkedéseink ellenére mégis felállna a helyéről, és elénk akarna ülni, a póráz segítségével már a felállást akadályozzuk meg. Mielőtt a jobb oldala mellé fordulnánk, a bal kézben tartott pórázt függőlegesen feszítsük meg. A tereptárgy és a feszes póráz együtt biztosan meggátolja a kutyát az elmozdulásban. 

Nem győzöm ismételni: kezdetben csak egész rövid ideig álljunk mellette. Ne terheljük túl, végig tartsuk meg a szemkontrolt, és a jutalom se maradjon el. Egyszerre csak egy dolgot tanítunk, tehát addig ne növeljük a láb mellett összpontosítással töltött időt, amíg nem biztos, hogy nyugodtan, de figyelmesen a helyén marad, amikor a jobb oldalára állunk (ez a gyakorlat egyben az ülve hagyás tanításának elkezdését is jelenti). Az új helyzet, az alapállás szokatlan a kutyának, ezért zavarában elnézegethet más irányba. 

Amikor újat tanul a kutya érdemes a többi tényezőn könnyíteni. Kicsit visszalépve a tanítás korábbi szakaszába, inkább csak hangjellel provokáljuk ki a szemkontrolt, mint pórázkezeléssel. Az indokolatlan mértékű kényszerítés idegessé teszi a kutyát, nem érzi magát kellemesen az új szituációban, pedig a későbbiek miatt fontos hogy megkedvelje az alapállást. 

A jól teljesítő kutyát egyre nehezebb feltételek elé állítjuk. Fokozatosan meg kell tanulnia, hogy még akkor is a vezetője arcába nézzen, amikor körülötte mozgó, zajongó, zavaró emberek mozognak, vagy tárgyak „repkednek”. 

Menet közben 

Szinte hallom a kedves hallgatót: Ennyi oldalon elemeztük a követési gyakorlatokat, anélkül, hogy egy lépést tettünk volna. Mikor indulunk már el? Most. Amikor már viszonylag hosszabb időn át (legfeljebb 10-20 mp.) figyelmesen és lelkesen arcunkba nézve nyugodtan ül láb mellett a kutyánk. 

Az összpontosítás szintjét lemérhetjük a kutya testbeszédéből. Az erősen koncentráló kutya mereven a szemünkbe néz, a fülkagylók is előre fordulnak. Az igazán feszült figyelem közben a száját is becsukja. Ha ekkor indulunk el, könnyebb megőrizni a szemkontrolt. 

Eltér a kiképzők véleménye abban, melyik lábbal induljunk el. Egyik azt mondja azért ballal, mert ahogy a láb súrolja a kutya szőrét, abból megérzi, indulni kell. Az ezzel ellentétes álláspont szerint, jobbal, mert amikor a jobb láb kilép, a test még alig mozdul meg, viszont lát jelet ad az indulásra. Mindkét felfogás logikus, és nem kívánok állást foglalni. Az viszont megszívlelendő, hogy bármelyik lábat választjuk, onnantól kezdve mindig azzal induljunk. forrás: Simó Gergely írásából részlet. "Engedelmes elmélete ."