Rottweiler klub

Némileg balszerencse, hogy az ember legjobb barátja ragadozó. Minden állatban van agresszió, máskülönben sose döntenék el, hogy kié legyen az eléjük kerülő táplálék, terület, szaporodási partner. Az erőforrások korlátozottak, valahogy fel kell osztani őket. Erre szolgál az agresszió. Azzal, hogy egy ragadozó állattal osztjuk meg az életünket, megkockáztatjuk, hogy egy-egy összetűzésnél mi húzzuk a rövidebbet.

A média szereti felfújni az agressziót, és a kutyaharapás nagyon jól illeszkedik ebbe a trendbe. Sok a kutya körülöttünk, nem csoda, hogy a kutyaharapás sem ritka. Legkönnyebben az Egyesült Államok statisztikái érhetők el, így álljon itt néhány számadat ebből az országból. Minden évben száz amerikai közül kettőt megharap egy eb. A baleseti sebészeteket minden ötödik gyerek kutyaharapás miatt keresi fel. Évente körülbelül 30 ember hal meg kutyatámadás miatt. Sok ez vagy kevés? A rokonoknak mérhetetlenül és fájdalmasan sok. De 18-19 000 ember más ember keze által hal meg... Ha a kutyák ugyanolyan gyakran ölnének embert, mint a humán gyilkosok, 30 helyett évente 4500 halálesetet írhatnánk a kutyák számlájára az USA-ban... Akkor: a kutyák vagy az emberek agresszívebbek?
A kérdés persze nem tisztességes, mert a kutyák mozgástere sokkal korlátozottabb, mint az embereké. Nem tudhatjuk, mi történne, ha 75 millió kutya szabadon mozogna a 300 millió amerikai között.

Agresszívebb-e a kutya, mint a farkas?

Nem, a kutya sokkal-sokkal kevésbé agresszív. Azonos módon felnevelt kutya- és farkaskölykök viselkedését összehasonlítva azt tapasztaltuk, hogy a kölyökkutyák a viselkedéstesztek során soha nem morogtak, haraptak az őket felemelő ember kezébe, a farkasok viszont már három hetes koruktól kezdve gyakran tették ezt. Nyolc hetesen komoly harapásokat kockáztatott meg az, aki megpróbált elvenni tőlük egy darab csirkefarhátat, míg a kutyáknál ez a művelet egyáltalán nem okozott gondot. Közismert az is, hogy ivarérettség után (a farkasok általában a második születésnapjuk előtt ivarzanak először) már csak fokozott elővigyázatossággal lehet a farkasok közelében tartózkodni. A gondozók megtámadása gyakran előfordul, és sok esetben halálos. Egyértelmű tehát, hogy a kutya háziasítása során, ami legalább 14-15 ezer éven át tartott, az emberek a kevésbé agresszív egyedeket szaporították tovább, így az agresszió átlagos szintje lecsökkent a farkashoz képest.

Szükség van-e arra, hogy úgy bánjunk a kutyánkkal, mint egy falkavezér?...

A szerző Kubinyi Enikő dr.írása a >> http://kutya.hu/Cikk.aspx?id=6890