"Dr. Emil Hauck német kynológus 1930-ban ezt írta: „A tenyésztő legfontosabb kötelessége az, hogy megőrizze a fajta életképességét. Ez azt jelenti, hogy a formát és a teljesítményt a legmagasabb szinten kell tartani, sőt szükség esetén változtatni és javítani kell rajta. A tenyésztés megkezdése előtt meg kell szerezni az ehhez szükséges tudást.” A kutya tenyésztése komoly felelősség, ezért soha nem szabad könnyedén venni a tenyésztésre vonatkozó döntést. A szabályokban rögzített elsődleges cél a fajtastandard idealizált leírását a legjobban megközelítő, fizikai és mentális értelemben egyaránt egészséges egyedek előállítása, a fajta minőségi fejlesztése és állandó javítása – vagyis a korábbiaknál specifikusan jobb kutyák előállítása. A fajtastandardnak való megfelelés követelménye a fajtatiszta tenyésztés logikájából ered, az azonban, hogy a standard követése mennyire segíti elő egy fajta fejlődését, a standard mindenkori megfogalmazásán is múlik. "

Idézett.:  a Kutyaszövetség újság régi cikkéből,Czövek Zsuzsanna tollából.

Nekünk rottweilereseknek, van egy igen jól megfogalmazott standardunk. Formát és teljesítményt egyaránt leírja.

Ám ezt sokan teljesen figyelmen kívül hagyják. Azaz tudják, de nem veszik tudomásul, akárhányszor szembesülnek vele, hogy munkájuk. tenyésztésre szánt kutyájuk, nem felel meg a standard követelményének.

Mindig ezek a gondolatok kavarognak a fejemben, amikor a rottweileres szervezet bármelyik megmozdulásán részt veszek, ahol elvileg tenyésztőkkel kellene beszélgetni, döntést hozni a fajta érdekében.

Azt gondolom újra és újra naivul, hogy a mi közösségünk, tenyésztő szervezetünk ezért létezik, ezért hívtuk életre. Ennek a faladatnak akarunk megfelelni, immár 20 éve.

Súlyos tévedés részemről, mindig csalódás ,bosszúságot okozó megmozdulás lesz belőle, ahol "süketek" párbeszédét folytatjuk.

Legfrissebb élmény a napokban lezajlott tisztújító közgyűlés. Ahol az elmúlt négy év munkájáról hangzott el beszámoló.

Mintegy mellékesen a tenyész szemlék követelményrendszere is szóba került. A téma, ami a legtöbb ellenállást okozza. Többször nekirugaszkodtam, hogy kiírjam magamból.

1.felvetés:

Hosszú-hosszú évek óta, iszapbirkózás folyik, tenyésztés, tenyészszemle lebonyolítás, a követelményrendszer felállítása témakörében.

Az adott időszak meghatározó személyiségei, vagy azok, akik önmagukat annak szeretnék látni, különböző eszközökkel operálnak. Ami így visszatekintve állandó és konkrét, majdnem személyektől független, az- az, hogy mindenki az éppen aktuális kutyájára, a saját egyéni elképzelése, meggyőződése szerinti utat jelölne ki mindenkire. Ami igen heves ellenállást vált ki, mert értelemszerűen, senki nem szeretné elveszteni az addig megszerzett „pozícióját”.

Ami részben logikus is, hiszen nem lehet négy évenként újrakezdeni, újra felépíteni egy tenyész állományt. Hiszen egy tenyészet felállítása, megalapozása sok év. Bizony több hibás lépés, akár véglegesen is csapdába ejtheti a tenyésztőt, aki a legjobb szándékkal sem tud kikeveredni a hibákból.

A legjobb szándék mellett!

- mondom én, de a szomorú valóság az, hogy nincs legjobb szándék. Van egy mérhetetlenül ostoba, bár hosszú évekig jól működő érvrendszer, ami ritmusosan körbe jár.

Ennek legnagyobb károsultja a, rottweilerfajta amiből sikerült valami egészen mást, valami speciálisat előállítani. Döbbenet, hogy sikerült oda eljutnunk, hogy hova tovább, ha nem gyáva, az már megfelelő kívánalom a tenyésztéshez. Már azt az indokot sem lehet elsütni, hogy legalább „szép”, mert a kutyák nem is szépek, jó, ha egy felturbózott kitűnő minősítést elérnek.

Nagyon érdekes számomra, hogy nézve az 1989-ben készült videót, mintha megállt volna az idő.

Nézd meg te is ! Mit látsz?

 http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/kikepzes/

Ma ugyan azokkal a hibákkal, gyengeségekkel találkozunk, a kutyák munkájában. Ennek csak részben oka, a kiállításra, küllemre tenyésztés. Bizony kiképzőink, segédeink, bíróink szemlélete is kellett ehhez a gyenge eredményhez. Hiszen a laikus, kezdő kutyásokat ők befolyásolják szemléletükkel, az iskolán képviselt „szakmával”.

Bebetonozott vélekedés, hogy a kutya gyenge teljesítménye, csak foglalkozási hiány.

Kellő gyakorlás után, majd, meg tanulja és onnan remekül fog működni.

Ha a látvány olyan, az már jó is!

Komoly tévedés, bár a jó tanítás, a tanulás elengedhetetlen feltétel, ám a jó ösztönös képességek nem hiányozhatnak!

Na de mi a tanult és mi az ösztön?

Ezt nem olyan nehéz felismerni, csak az emberek nagyobb része, a kutyája gyenge teljesítménye, hibája láttán, azonnal mentségeket keres.

Nem haragszom én a kezdő, laikus gazdira, ha ezt teszi. Így normális, ő így szereti a kutyáját, érzelmileg kötődik hozzá. Ám dühít és felháborít, ha ezt tenyésztő, vezető tisztségviselő teszi. Pláne úgy, hogy tudja, valótlant állít!

2.felvetés:

Nézzük ezt a videót.

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsinagy/mindenfele/kikepzes/Nero_von_Natkai_1990_.wmv.html

Nem ütötte meg a bottal, egyszer sem!!!!! Mégis leesik!

Pedig milyen jól fogott elsőre !

Tervszerű, szakszerű felkészítéssel ez a kutya bármelyik vizsgán még ma is felvezethető lenne.

Akkor az jó kutya is? Kiváló jellemmel rendelkezik?

Na, ez az, ami nem biztos. Kellő gyakorlással a hibák elfedhetők. Teheti bárki,

csak, nem szabadna elfelejteni, a jó, kiemelkedő ösztönös képességek! az, ami, öröklődik!

a meglévő vizsgák, kibulizott tenyészszemlék NEM!

Hibásan közvetített szemlélet,hogy vizsgával, tenyészszemlével indokolják a jó képességeket, ezzel hárítják a felelőséget a bírókra, kiképzőkre.

Ez eredményezi a mai kutyákat, amit sok éves felkészítéssel sem tudnak rávenni arra, hogy a fenyegetésre ne szaladjon világgá! Mára már fenyegetés sem kell, elég egy idegen ember közelsége is. A bizalmatlan, indokolatlanul rettegő kutyát aztán "megmagyarázzák".

A sok hazugság, amit tenyésztők, munkabírók faarccal előadnak, hogy kutyáikkal mindenképpen pénzt keressenek , vérlázító és felháborító!

Számonkéri mindenki a rottweiler gyengeségét, hogy bezzeg régen!

Bezzeg régen is az eredeti mukaképes ősöktől származó, a mai jó vonalakat is meghatározó kutyák, remek utódai voltak legendásak.

A többi ,sztárolt szutyok. A gyáva rettegő, farkát maga alá húzó rottweiler régen is és ma is, tenyésztésből kizáró hibával rendelkező kutya.

Teljesen mindegy, hogy veszik, nem veszik, kibulizzák, vagy "szakszerüen felkészítik"

egy vizsgára. Netán egy tenyészszemlére.

Mert ha, fejleszted, szoktatod,

http://gallery.site.hu/u/Kende/Kicsi-nagy/mindenfele/kikepzes/Nero_von_Natkai_2_.wmv.html 

hímes tojásként bánsz vele a látvány egészen jó lesz.

Főleg a laikus kutyás számára. Ami 10 hónapos kölyökkutyánál elmegy, az egy felnőtt, kész, tenyésztésre szánt kutyánál, már nem tolerálható!

Csak annak, aki mindent elkövet, hogy a befektetett pénzét valamilyen módon viszontlássa!

Akkor, amikor a kutya 2-3-x-dik felvezetésre. felnőtt, érett kutyaként is ugyan azt a viselkedést mutatja semmiképpen nem nevezhető, ösztönerős jó kutyának.

Lehet szeretni, lehet megtartani, de a tenyésztésben használni súlyos hiba.

Azt is lehet, de akkor több generáció után nem kell csodálkozni a szarabnál, szarabb kutyákon! Felháborodottan háborogni, hogy nem engedték át a tenyészszemlén.

A legaljasabb dolog, hogy akár egy fajtát is föláldoznak, csak, hogy a saját hülyeségük,ki ne derüljön. 

Megjegyzés: Az írás 2009. januárjában született. Így írok, ha bosszankodom. Nagyon nem tetszett ami a klub és a tenyésztésirányítás háza táján történt. Azóta egyik rottweiler klubnak sem vagyok tagja.

Ekkor született az elhatározás 

Viszont nem bosszankodom. Lassan eljutok oda, hogy nem érdekel. 

Ma 2011. januárjában vajon mi változott? 

Én ha kezdő kutyást hallgatok, vagy akár tenyésztővel, kiképzővel beszélgetek , nem érzékelek lényeges változást. Mindig ugyan azt a mantrát járjuk végig. Vagy talán mégis van változás?