Miért így neveljük fel az almot? Miért nem másként? A válasz egyszerű. Mi így csináljuk, mert így alakult ki az évek alatt, a legjobb megoldást keresve, így vált be a gyakorlatban. A család és a kutyáink életébe, így sikerül beilleszteni egy almot, hogy mindenkinek jó legyen, és viszonylag gördülékenyen menjenek a dolgok.  A kutyák jó léte, elemi érdeke az, amit figyelembe veszünk minden alomnál, de a saját lehetőségeink szerint tesszük, és több hónapos munka kezdődik el, már az elhatározással, hogy almot szeretnénk. Ez plusz feladatok sora és jó szervezést igényel. Sok pénz is, mert tönkre megy, amortizálódik minden kutyás holmi, ami az alomhoz kell. Sarkalatos kérdés az alom születésekor, miért nem engedjük, hogy minden érdeklődő, kíváncsiskodó idegen, vagy jó barát, az alom közelébe menjen? Miért nem lehet születéskor választani? Mikor lehet megnézni a kölyköket? Meg még számtalan kérdés, ami elhangzik egy - egy alom alkalmával. Nem irigység, nem valami titkolni való dolog az ok, hiszen bemutatom, közzéteszem az alomról készült videókat, több éve. Visszakereshető, megnézhető bárkinek.

Kettő fontos dolog van, amiért az alom védettséget élvez és nem lesz a szülőszoba átjáró ház. A legelső a fertőzésveszély, ami vírusok, leginkább Parvo formájában tarolhatna! A másik az anyakutya és a kölykök érdeke.

Ugyan kell a korai szocializáció, de ez mégsem jelentheti azt, hogy mindenki ott nyüzsögjön az alom, körül. A természet rendje szerint, az állatok elvonulnak, elhúzódnak egy nyugalmas védett helyre és ott hozzák világra a kicsinyeiket. A kutyák is így tesznek, ha módjuk van ösztöneik szerint cselekedni és az ember nem kényszeríti őket bele egy általa elképzelt „jó” megoldásba. Meg van a fejlődés rendje, amikor a kutyák a kutyacsalád többi tagjának is bemutatják a kölyköket, megengedik, hogy az alom közelébe menjenek. Addig, amíg ez az idő eljön, az anya tiszte és feladata vigyázni a kölykökre. Nagy dolog, hogy a családi kutyák megbíznak az emberben, a gazdájukban és elfogadják a segítséget! Ezzel a bizalommal azonban nem szabad visszaélni! Nem papás mamás játék kezdődik egy alommal, de komoly feladat, munka, ami nem kevés izgalommal is jár. Sok minden megtanulható, de váratlan helyzetekre is fel kell készülni! Komplikáció, nehéz ellés, rendellenesség, kölyök halál, méhen belüli fertőzés. Erről nem szoktunk mesélni, mert sem átélni, sem mesélni nem jó ezeket a dolgokat. Tenyésztők egymás között szokták, de ez nem nyilvánosan zajlik. Ami nyilvános, az az öröm, büszkeség, amiért mindig nekirugaszkodunk a következő alomnak is. A kölykök a jövő reménységei, egy tenyésztési elképzelés eredménye. Megszületik az alom, innen az is látható, hogy a kölykök, a fejlődési üteme állandó, kiszámítható.   Mi azt szeretnénk, hogy a kutya-kutya maradjon, a természet része, ezért kutyaként és nem babaként, csecsemőként tekintünk rájuk, na meg nem is játékszereink ők! A mi felelősségünk a kutyáinknak nyugalmat biztosítani, a kölyköknek esélyt adni az optimális fejlődéshez! Ezt tesszük, a saját eszközeinkkel és lehetőségeinkkel, tudásunk és meggyőződésünk alapján. Sok év tapasztalata van ebben.  Az alom bemutatásakor, a videók ezért készülnek.  A cuki fotók, a színes plüss játékok az alomra rácsodálkozó emberi szem miatt fontos, segítenek felkelteni az érdeklődést a kiskutyák iránt. Megragadnak egy pillanatot, mutat egy képet, hogy ne a majdan „harapós” rottweiler képe jelenjen meg a kölykök láttán. Sok éve kiemelt figyelemmel, a gyerekkel való szocializációra is hangsúlyt fektetünk, hiszen a gyerekeink felnőttek és már az unokáinkat szeretnénk kutyaszeretőkké nevelni. Ám fontos! A kutya nem játékszer, bár jókat lehet játszani vele, írta le valaki nagyon találóan egy rottweilerről szóló ismertetőben. Nagyon igaz és találó mondat, így neveltük a saját gyerekeinket is. Visszaemlékszem, hogy gyerekkorukban nem adtuk oda nekik a kiskutyákat játszani! Mindig csak felügyelettel és megfelelő időben játszhattak a kutyákkal. Mindennek meg van a helye és ideje. Szerintem nem szabad megengedni , hogy a  gyerekek  „süsülős” játékot játszanak a kutyával. Azt gondolom, nem rongálhatják, nem szerelhetik szét és nem dobhatják a sarokba, mert elromlott! A nyiladozó értelmű, fejlődésben levő kölyöknek csak árt az apró gyerek kíváncsisága, aki egyáltalán nem érti a kiskutya igényeit, válaszreakcióit. Kb. tíz éves kor fölötti gyerek, aki erre figyelni tud, arra megtanítható! Nagytestű kutyát meg még ennél is idősebb, minimum kamasz korában lehet a gyerekre rábízni. Addig bizony csak felnőtt felügyelettel és irányítással lehetnek négyszemközt bármilyen kutyával. Nem csak a gyerek, de a kutya érdekében is.

http://kolyokkutya.blog.hu/2015/11/08/a_szuloszoba_nem_atjaro_haz