Mindenkinek szeretném figyelmébe ajánlani azokat a sorokat, amelyek a fajtatörténet összefoglalóban így szólt: 
"Fokozatosan kiküszöbölték a gyengébb egyedeket és létrehozták az erős idegzetű, erőteljes, szükség esetén jól fogó rottweilert. Messzi híressé vált őrző-védő hajlamával. Ma már szigorú elvek szerint tenyésztik". 

Miért pont ezt emelem ki? Talán érdemes ezt a gondolatsort is végigjárni, főleg azoknak, akik még mindig nem értik miért kell a rottweilert wesene alapján is megítélni. Azért mert az elődeink ezt így találták ki, és mint, a gyakorlat is mutatta ez bevált. A rottweiler fajta fenn maradt, népszerű, széles körben elterjedt lett. Azt a jó rottweilert szeretnénk ma is tartani, amit megismertünk és megszerettünk e tulajdonságai miatt. Ehhez viszont tenyészteni kell, a jó és kívánatos tulajdonságokra szelektálni. Csak így lehet megtartani és fejleszteni. Ennyire egyszerű és talán nem is érdemes ezt tovább ragozni. 
Ezt a gondolatsort tovább folytatva reagálnék az egyéb véleményekre. Mivel a testi és karakter szerinti tulajdonságok széles skálán mozognak, különböző felhasználási területeken a rottweiler jól használható. Persze ehhez mindenkinek tudni illene legalább alapfokon, hogy milyen idegrendszer kell bizonyos feladatok ellátására. Lehet tenyész cél a vakvezető rottweiler, a mindenkihez barátságos házi cica, miért ne? Csak ne akarja senki megváltoztatni a fajtát úgy, hogy a gyenge tenyésztési eredményére talál ki ideológiákat. Vagy azt hirdeti, hogy a fejlesztett, tanított viselkedés mindennél előbbre való. Nem a vizsgák számától, vagy annak hiányától lesz jó vagy rossz egy kutya. Az egy plusz, amikor egy kutya sokoldalúságát, a gazdi, a kiképzők ügyességét, szorgalmát is értékeljük. Saját tudatlansága, lustasága senkinek nem ad felmentést, nem lehet meghatározó egy fajta sorsában. Még akkor sem, ha ehhez "szakemberektől" kap támogatást. Hiszen sok teljesítménybírónak köze nincs a tenyésztéshez, nincs tapasztalata, valódi megalapozott, tudományosan is helytálló kutyás tudása. Többségük csak autodidakta módon elsajátított, „versenyzői” tapasztalatára támaszkodva bírál. 
A tenyészszemléken nem a kutyák tenyészértékét bírálják, hanem azt, hogy a kívánatos tulajdonságok milyen fokon vannak jelen az adott kutyában, az a kutya tenyésztésben majd jó, avagy kevésbé jól használható lesz. A tenyészértéket számtalan más érték mellett, az utodok adják, első, második és sokadik generációban is! Hiszen a tenyésztés, nem egy, két év! Az bizony évtizedekben mérhető. 
Nyilvánosságra hozott, valós értékek alapján könnyebb tenyészpárokat találni. Nyilvánosságra hozott valós értékek azok, amik a teljes rottweiler állományt láthatóvá teszik. Kritizálás és kommentár nélkül, tényekkel. A jó és a rossz tulajdonságok teljes felsorolásával. Olyan formában, hogy a kutya valós képe jelenjen meg, ne egy ideologizált, felturbózott leírás. Ez igaz a küllemre és a vézenre is. 
Az eddigi évek gyakorlata nem vált be. Aki akarja, láthatja hogy hova vezetett. Tömeges méretű szelekció nélküli szaporítás, ami egyértelműen a fajta kárára vált. Pont az hiányzik, amiért annyira népszerű lett. Negatív megítélés, csalódott vevők stb. Viszont még mindig maradtak hívei a fajtának és igény is lenne, csak a hiábavaló napi harcokban elfáradt tenyésztők, tulajdonosok nem tudnak együtt gondolkodni. Ezért nincs klubélet. Nincs rottweileres közösség, nincsenek jó hangulatú rendezvények. Mára már tenyésztési kedv sincs. A szelekció, nem jelenti az adott kutya halálát, csak annyit jelent, hogy nem kell tenyésztésbe venni. Sem egyszer és sem egészségügyi okokból! A súlyos hibákkal rendelkező kutyáknál, az ivartalanítás lehet a megoldás. A kutya lélek, nem éli meg tragédiának, hiszen ilyen érzelmi kombinációra nem képes. "nem vagyok nő, nem vagyok férfi, csökkent értékű vagyok" 
A megoldás nagyon "egyszerű," csak ehhez túl kell lépni azon a szemléleten, hogy mindenki máson kéri számon a hibákat. Felmentése mindenkinek van a leggyakrabban elhangzó érvek a legveszélyesebbek "én nem vagyok tenyésztő, én nem üzletből csinálom, én nem érek rá, nekem nem is olyan fontos, még kezdő vagyok stb." "Csak okoskodom, de tenni tegyen más, nekik kötelező". Miért, kinek, meddig? Bízom benne, hogy senki nem veszi személyes támadásnak e sorokat. Senkinek nem szól és mégis szól mindenkinek. Gondolkozzon el, de legfőképp mindenki tegyen is valamit. 

AMI LEGINKÁBB HIÁNYZIK AZ A BIZTOS ALAPOKON NYUGVÓ TUDÁS, A FAJTA ÉS A SZAKMA ISMERETE. Azok a képzett szakemberek, akik a fajtáért akarnak tenni, nem csak önmaguk sztárolásával vannak elfoglalva. 
A kinológia, egy szerteágazó tudományág, magába öleli mindazt, amit a kutyákkal kapcsolatban tudni lehet. Vannak elméletek és a gyakorlatban is bizonyított törvényszerűségek, ami megtanulható, csak utána kellene nézni. Akkor nem kellene minden kutyatartóval megvívni, győzködni egymást kinek van igaza. Sok feszültségtől megkímélnénk magunkat. Nem kell világmegváltó terveket szövögetni csak egyszerűen szeretni, kell a rottweilert és nem csak a sajátunkat. Némi felelősségérzet a fajtáért sem ártana. Mikor mindez megvan, időt, pénzt, fáradtságot nem sajnálva lehet tenni is, nemcsak mesélni és számon kérni! Ma a döntő többség csak pletykaszinten foglalkozik a témával. A napi gyakorlatban mindenki visszavonul, amikor úgy érzi, hogy hátránya származhat abból, hogy nyíltan elmondja a véleményét. A sanda gyanúsítgatások sokkal nagyobb teret nyernek, mint az őszinte párbeszédek. 
A standardban az ideális rottweiler képe van rögzítve, amire a tenyésztésben törekedni kell. A fő irányvonal, amely azért tág határok között mozog. Nem egyféle rottweiler van. Különböző felhasználási területen más-más idegtípusú kutyák a legideálisabbak. Mást várunk el egy szolgálati, sport, családi, kísérő és vakvezető stb. kutyától. Nem tenyésztési cél a jól fogó rottweiler. 
A tenyésztési cél az a rottweiler amelyik, TERMÉSZETÉNÉL fogva alkalmas mindarra a feladatra, melyre használni akarjuk. Ehhez párosul az a küllem mely ezt a munkát a legjobban, szolgálja. Sem, a munkát sem a formát nem szabad külön választani. Úgy egész, ahogy le van írva! Van olyan fajta leírás, ahol ezt részletesebben tárgyalja a bírálati szempontokat is kiemelve. Minden használati hiba súlyosabb elbírálás alá esik, mint a "csak" szépséget befolyásoló tényező. Részletesen ezt most nem taglalnám, ehelyett visszakanyarodnék az előzőekben leírtakhoz: kérlek benneteket, hogy nézzetek utána a szakirodalomban. Tudás birtokában sokkal eredményesebb és hasznosabb párbeszédet folytathatnánk. Mindenki olyan tenyésztési célt tűz ki amilyet akar. Az idő és a vevők majd eldöntik jó úton jár-e. Mindenki bebizonyíthatja, hogy jobban és sokkal különbül tudja csinálni. Ha olyan rottweilert tenyésztetek, amelyik sok-sok ember számára örömet jelent már tesztek valamit a fajtáért. Krausz Győzőné (2003.)

Megjegyzés: 2011. Az írás már nyolc éves. Vajon aktuális még??!! :))