Rottweiler. Indokolatlanul negatív kép alakult ki erről a fajtáról, köszönhető a sajtó szenzációhajhász írásainak is. Akik semlegesek voltak, azok is elbizonytalanodtak az utóbbi idők sajnálatos kutyaharapásos esetei miatt. Valljuk be ezeknek az eseteknek sok esetben rottweilerek voltak a szereplői. Ennek több oka is van.

Az elmúlt évtizedekben jelentős változások mentek végbe a társadalomban. Általános romlás következett be a közbiztonságban, amely arra késztette az embereket, hogy saját maguk is védjék értékeiket. Kézenfekvő volt, hogy a jó házőrző kutya sokat javíthat a helyzeten, bár teljes védelmet ők sem tudnak nyújtani. Ezzel egy időben a városi kutyatartás is egyre általánosabbá vált. Sajnos a rottweiler fajta is bekerült a divatos fajták sorába. A megnövekedett kereslet nagyon sok új, alkalmi tenyésztőt szült, akik a gyors pénzszerzés reményében nekifogtak rottweilert tenyészteni. Ez a hihetetlen mérvű szaporulat törvényszerűen az állomány felhígulásához, romlásához vezetett. Egyre gyakrabban születtek félős vagy éppen indokolatlanul agresszív, gyenge vagy labilis idegrendszerű egyedek. Sajnos a piac válogatás nélkül befogadta mindet. Ma egyre gyakrabban találkozunk olyan vevőkkel, akik "nem kell törzskönyv, csak házőrzésre kell" szavakkal keresnek kiskutyát. Ez természetesen csak annyit jelent, hogy olcsó legyen. Széles körben elterjedt nézet, hogy a kutya attól drágább és attól értékesebb, hogy törzskönyve van. E téves szemlélet kialakulásáért nagy felelősség terheli azokat a "szakembereket" akik az elmúlt évek kutyás világát irányították.

Szép lassan a tenyésztők is "elfelejtették", hogy a rottweilernek hatalmas egyénisége van és bár kitűnően alkalmas házőrzési feladatokra, azért ennél sokkal többre hivatott. Kiváló munkakutya, amelyet bizonyított és folyamatosan bizonyít nagyon sok ország rendőrségi állományában, sportkutyás rendezvényeken.

A családokhoz, gazdákhoz került kutyák többsége megfelelő szocializáció nélkül nőtt fel, mely felnőtt korban nagyon sok problémát okozott. Az országban lévő sok tízezer (talán még ennél is több) rottweilernek csak töredéke jár kutyaiskolába, pedig egy ilyen határozott munkakutyafajtánál fokozottan szükség lenne az alapvető engedelmesség elsajátítására. Az utóbbi években sok embernek státusszimbólum lett a fajta, és sokan nem titkoltan erőfitogtatás céljából tartottak és tartanak ma is rottweilert. Nekik nem az a céljuk, hogy minél magabiztosabb, kézbentarthatóbb, irányíthatóbb legyen a kutyájuk, hanem éppen ellenkezőleg, szeretnék környezetüket félelemben tartani, bizonyítva ezzel az erősen vitatható felsőbbrendűségüket.

Szintén nem tett jót a fajtának a kiállításokon teret nyert bírói szemlélet, ahol a kutyákat kizárólag küllemük alapján ítélik meg. Ezeken a kiállításokon szép számmal vannak győztesek, a fajtát kellőképpen reprezentálják, de sokszor csak külsőleg. Egy-egy sokszorosan győztes, elegáns kutyautódai iránt jóval nagyobb az érdeklődés, mint egy "átlagos" szülőpár utódai után. Ez így természetes, de sajnos a kiállítási címek semmit nem mondanak a kutya belső tulajdonságairól, az olyan sokat emlegetett vézenéről. Pedig ez legalább olyan fontos mint a jó megjelenés. A napi együttélésben sokkal fontosabb.

A munkavizsgára kötelezett fajták esetében, (a champion cím megszerzéséhez kell kötelezően igazolni a sikeres munkavizsga meglétét) a tenyészszemléken hivatottak dönteni, mely kutyák lehetnek tenyészállatok. Itt jó esetben a kutyák külső és belső tulajdonságait is vizsgálják. Ezeken a tenyészszemléken lehetne kiszűrni az idegrendszeri vagy éppen küllemi hibákkal rendelkező rottweilereket, ezzel segítve a tenyésztést.

Sajnos ezeken a tenyészszemléken hosszú évekig "nagyvonalúan" kezelték a rottweilereket is. Olyan szemlélet alakult ki, ami csak árt az őrző-védő fajtáknak.

Ma már eljutottunk oda, hogy egyre jobban szigorodnak a tenyészszemle követelmények, de mint oly sok más, ez is nagy ellenállást vált ki az eddigi laza megméretést kihasználó kutyások körében. A hosszú távú cél, a fajtaadó ország tenyészalkalmassági vizsgálatának átvétele és alkalmazása. Az ADRK (Általános Német Rottweiler Klub) évtizedek óta következetesen azon munkálkodik, hogy a fajtát megtartsa olyan jónak, mint azt elődeik kitalálták. Szakmai munkájuk példaértékű lehet.

Ezt nem lehet egyik napról a másikra bevezetni, lehetőséget kell adni a tenyésztőknek szándékaik felülvizsgálatára. Cél az európához való csatlakozás, így a rottweiler tenyésztésben is fel kell zárkóznunk a nálunk fejlettebb ország kynológiai kultúrájához.

kutya.hu