A bátorság , az egy jellemtulajdonság, ami meghatározza, hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli bátorság ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban.  A kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson. A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából. Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.

Ingerküszöb

A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől.

Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál, amelyiknek alacsony az ingerküszöbe.

Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető.

Ez megmutatja nekünk, hogy a természetesen szerzett tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van.

Ez 1987-es kiképzésvezető tanfolyam anyagából egy részlet. Ezt akkor így oktatták.

Ma ugyanezek érvényesek, de a kép, már sokkal árnyaltabb és sokkal többet tudunk a kutya viselkedéséről is!

Fontos megjegyezni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy „átmegy a falon”, az inkább vakmerőség és nagyfokú ostobaság lenne a kutya részéről! 

Ezekkel a kérdésekkel, meghatározásokkal a kiképzés során találkozhatunk, hiszen a felnőtt kutyát szeretnénk kiképezni és hatásosan használni a „védőszolgálatban” 

A kölyök kutyánál ritkán szokták mérlegelni, hogy vajon bátor-e, de elhangzanak ilyen megjegyzések, hogy de bátor ez a kiskutya, vagy az ellenkezője is, hogy hű, ő fél.

Fontos elfogadni, hogy a néhány hónapos eb még támaszra szorul, egyedül nem tud megoldani komoly helyzeteket. Sem fizikailag, sem „szellemileg” nem képes rá. Nem lenne önálló természetes közegében sem, ha családban, falkában élne, hiszen kora szerint, még nem járna vadászni a szüleivel sem.

A város, a nagy forgalmú utak kihívás a kutya számára, az ember segítsége nélkül nem tud eligazodni. Lehet, hogy képes lenne egyedül is megtanulni, de részben veszélyes és részben tilos is! Így a gazdira hárul a feladat, hogy segítsen neki.

Hogyan?

Úgy, hogy szocializálja a kutyát, azaz hozzászoktatja a környezethez, amiben él, megtanítja milyen viselkedést vár el tőle a közös séták során.

Ennyire egyszerű!

De tényleg ilyen egyszerű?!

Bizony nem mindig egyszerű, mert mint az élet más területein is, sokféle tanács, megoldás van egy- egy helyzet megoldására. Van aki a legjobb szándéka ellenére sem boldogul.

Én kezdő kutyásként az egyik kutyasétáltató csapathoz csatlakoztam és az ott levő felnőtt, gyakorlott kutyás tanácsát követtem, majd a kutyaiskolán oktatók tanácsait , aztán később elolvastam minden létező írást erről a témáról. Kevés volt abban az időben, de már akkor is voltak eltérő nézetek és tanácsok. Ami jól hangzott, amit, eltudtam fogadni azt alkalmaztam, ami már hallomásra is taszított, hát még az úgy képzett kutya látványban is borzasztó volt, na, azt azonnal elutasítottam. Felnőtt kutyával kezdtem én is „kutyázni „ így amikor egy kölyök kutya nevelésére vállalkoztam bizony újra kellett tanulni mindent. Aztán minden újabb és újabb kutya felnevelésével, tovább kellett tanulni J

Voltak jó megoldásaim is, meg rosszak is J De egyszer csak működött a dolog J Összeszoktunk a kutyával, én megszerettem, ő is engem és már tudtuk is, ki mit vár a másiktól.

Így utólag, azt hiszem, nekem jó érzékem volt a kutyákhoz, vagy szerencsém volt, hogy jó kutyákon tanultam és jó oktatóim voltak. Ma már elég jól eligazodom, de minden új kutya nevelése, nekem is kihívás, feladat, hiszen minden kutya más és más. Vannak általános elvek, de naponta sok apró helyzetet kell jól megoldani.

http://tunde54.blogspot.hu/2013/02/a-rottweiler-bator-kutya.html