A bátorság , az egy jellemtulajdonság, ami meghatározza,
hogy egy lény ténylegesen vagy képzelt veszélyekkel szemben, külső kényszer
nélkül kitart és amennyiben lehetséges, magától cselekszik. A feltétel nélküli
bátorság ezek szerint, alapvető jellemtulajdonság a védőszolgálatban. A
kutya a magatartásával megfélemlítően hat és így megelőz egy támadást. Másrészről
kell, hogy egy váratlan támadásnál, őrá, a vezetőre, aktív, teljes védőkészséget mutasson.
A nem igazi bátor kutya, már modoránál fogva sem fogja a támadót
megfélemlíteni. Komoly esetben kudarcot fog vallani. A bátor kutya, a vezetője
elleni támadásban látja a harci jelt. Úgy, mint a vadonban, egy támadás a
falkatársra ezt a jelingert kiváltja. A bátorság a kutya
önbizalmából és magabiztosságból ered. A környezet befolyása erre az örökölt
hajlamra, csak szűk határok közt lehetséges. Egy alapjában bátor kutya a
bántalmazások, és a rossz táplálkozás következtében sokat veszíthet a bátorságából.
Egy természetéből adódóan kevésbé bátor kutya, amelynek jellemét tervszerűen
fejlesztik, külső megjelenésében/ de csak külső/ hasonlíthat a bátor kutyához.
Ingerküszöb
A inger legkisebb mértéke, mely egy szervezetnél valamilyen
reakciót kivált. Azok az ingerek, melyek ezen érték alatt maradnak, semmilyen
felismerhető reakciót nem okoznak, küszöb alattinak hívjuk. A küszöb- érték nem
fix egységek, hanem befolyásolhatók a különböző belső és külső feltételektől.
Ne felejtsünk el, néhány szót az ijedősséghez mondani. Az
ijedősség szorosan összefügg az idegállapottal. Egy ijedő momentum olyan
reakciót okozhat a kutyának, hogy balesethez vezethet. Főleg olyan kutyánál,
amelyiknek alacsony az ingerküszöbe.
Ha egy hangos zörgéssel felborult vödör egy kutyát
megijeszt, az menekülni igyekszik, vagy remeg és behúzza a farkát. Állandó
gyakorlással meg lehet szüntetni a vödörtől való félelmet, a hiányzó
keménységet, a megszokás átfedi. Ha ugyan azt a kutyát egy másik
környezetben ugyanolyan vödöreseménnyel lepjük meg, újra megijed! A
veleszületett puhaság és ijedősség tisztán, felismerhető.
Ez megmutatja nekünk, hogy a természetesen szerzett
tulajdonságok, az öröklöttet elnyomják, vagy elfedik. Az örökölt
tulajdonságoknak a kutya viselkedéséhez és jelleméhez mérvadó jelentőségük van.
Ez 1987-es kiképzésvezető tanfolyam anyagából egy részlet.
Ezt akkor így oktatták.
Ma ugyanezek érvényesek, de a kép, már sokkal árnyaltabb és
sokkal többet tudunk a kutya viselkedéséről is!
Fontos megjegyezni, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy
„átmegy a falon”, az inkább vakmerőség és nagyfokú ostobaság lenne a kutya
részéről!
Ezekkel a kérdésekkel, meghatározásokkal a kiképzés során
találkozhatunk, hiszen a felnőtt kutyát szeretnénk kiképezni és hatásosan
használni a „védőszolgálatban”
A kölyök kutyánál ritkán szokták mérlegelni, hogy vajon
bátor-e, de elhangzanak ilyen megjegyzések, hogy de bátor ez a kiskutya, vagy
az ellenkezője is, hogy hű, ő fél.
Fontos elfogadni, hogy a néhány hónapos eb még támaszra
szorul, egyedül nem tud megoldani komoly helyzeteket. Sem fizikailag, sem
„szellemileg” nem képes rá. Nem lenne önálló természetes közegében sem, ha
családban, falkában élne, hiszen kora szerint, még nem járna vadászni a
szüleivel sem.
A város, a nagy forgalmú utak kihívás a kutya számára, az
ember segítsége nélkül nem tud eligazodni. Lehet, hogy képes lenne egyedül is
megtanulni, de részben veszélyes és részben tilos is! Így a gazdira hárul a
feladat, hogy segítsen neki.
Hogyan?
Úgy, hogy szocializálja a kutyát, azaz hozzászoktatja a
környezethez, amiben él, megtanítja milyen viselkedést vár el tőle a közös
séták során.
Ennyire egyszerű!
De tényleg ilyen egyszerű?!
Bizony nem mindig egyszerű, mert mint az élet más területein
is, sokféle tanács, megoldás van egy- egy helyzet megoldására. Van aki a
legjobb szándéka ellenére sem boldogul.
Én kezdő kutyásként az egyik kutyasétáltató csapathoz
csatlakoztam és az ott levő felnőtt, gyakorlott kutyás tanácsát követtem, majd
a kutyaiskolán oktatók tanácsait , aztán később elolvastam minden létező írást
erről a témáról. Kevés volt abban az időben, de már akkor is voltak eltérő
nézetek és tanácsok. Ami jól hangzott, amit, eltudtam fogadni azt alkalmaztam,
ami már hallomásra is taszított, hát még az úgy képzett kutya látványban is
borzasztó volt, na, azt azonnal elutasítottam. Felnőtt kutyával kezdtem én is
„kutyázni „ így amikor egy kölyök kutya nevelésére vállalkoztam bizony újra
kellett tanulni mindent. Aztán minden újabb és újabb kutya felnevelésével,
tovább kellett tanulni J
Voltak jó megoldásaim is, meg rosszak is J De
egyszer csak működött a dolog J Összeszoktunk a kutyával, én
megszerettem, ő is engem és már tudtuk is, ki mit vár a másiktól.
Így utólag, azt hiszem, nekem jó érzékem volt a kutyákhoz,
vagy szerencsém volt, hogy jó kutyákon tanultam és jó oktatóim voltak. Ma már
elég jól eligazodom, de minden új kutya nevelése, nekem is kihívás, feladat,
hiszen minden kutya más és más. Vannak általános elvek, de naponta sok apró
helyzetet kell jól megoldani.
http://tunde54.blogspot.hu/2013/02/a-rottweiler-bator-kutya.html
Kommentáld!