Egyszer régen valaki, aki kacérkodott egy Rottweiler kölyök hazavitelének gondolatával megkérdezte, hogy melyikhez lehetne hasonlítani az egyéb fajták közül a rottweilert? Akkor azt találtam neki mondani, anélkül, hogy hosszasan törtem volna a fejem, hogy egy jó rottweilert csak egy másik jó rottweilerhez lehet hasonlítani. Akkor ez az emberke a kétkedők tipikus arckifejezésével adta tudomásomra, hogy egészen picinykét túlzásnak véli, amit mondtam. Ma már ő is tudja, hogy ez így van! Persze nem győzőm eléggé hangsúlyozni, hogy amiről én beszélek rottweiler címszó alatt az a régi klasszikus alkatú és idegrendszerű, szilárd egészségű és jellemű eb.

Tehát, mint mondtam, ez az eset régen esett, azóta volt bőven időm elgondolkodni, hogy ha valakinek tényleg szeretném kifejteni az én kedvenc fajtám és más kategóriába sorolt ebek közötti különbséget, mit is kéne mondanom. Rájöttem, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokat kezdenék el magyarázni, amiről embereknek fogalma sincs, megpróbálom emberi léptékűvé silányítani a mondanivalómat, mert ugye ha valaki azt sem érti meg, hogy két ember között mi a különbség akkor annak magyarázhatok az állatvilágról. Tehát kezdjük talán azzal, hogy a rottweiler munkakutya, de nem bányász, nem földműves és nem szalagmunkás. Nem az a típus, aki naponta ezerszer meghúz négy csavart egy komplikált szerkezetben anélkül, hogy megakarná érteni, hogy miért jó, ha meghúzza azt a négy csavart, isten bocsá’ talán még azt is kipróbálná, hogy mi van akkor, ha nem húzza meg eléggé, vagy semennyire sem. Ha repülős hasonlattal akarnék élni, akkor, azt kell mondanom, hogy egy repülőn előbb lenne másodpilóta, mint robotpilóta. Vagy például, ha kártyázna, akkor ultit játszana nem Black-jack-ot. Hát ennyit röviden arról, ha a rottweilert emberi léptékkel szeretnénk megismertetni. Még talán annyit, hogy a szilárd gerince, és egyenes jelleme végett például politikus semmiképpen nem tudna lenni. Na de tegyük félre a tréfát és előítéletet, és mondjuk ki, a rottweiler nem egyszerűen egy kutya, ő egy igazi jó barát, okos bátor, és gazdáért bármire képes. Szeret engedelmeskedni, de nem bárkinek, szeret dolgozni, ha látja értelmét, imádja a harci játékokat, de még jobban az igazi, vagy legalábbis számára igazinak tűnő harcot.

Hát valami ilyesmi az a rottweiler, amit mi szeretünk.

Krausz Győző írása