Cesar Millan: A kutyatartás is kapcsolat

A „problémás” kutyusok megmentője, Cesar Millan visszatért a National Geographic képernyőjére – a Metropolnak adott interjújában megosztotta velünk, miért lehet a gazdi a hibás a rakoncátlanul viselkedő kutya tetteiért.

A Cesar Millan: A falkavezér adásait a kutyák viselkedéseinek miértjeire választ kereső gazdáknak ugyanúgy ajánlhatjuk, mint a befogadáson vagy vásárláson gondolkodóknak. A műsort vasárnap délelőttönként vetíti a NatGeo. 

– A társadalomról tanulhatunk, ha ebbe a kérdésbe jobban belegondolunk. Le kell lassulnunk, megvizsgálnunk a világot, hogy elgondolkodhassunk azon, mi mellett kötelezzük el magunkat, miről szól az állattartás, mi a kutyával kötött egyezségünk. Az emberek az állat megvásárlása vagy befogadása után gyakran elfeledkeznek arról, hogy a kutyának szükségletei is vannak. Úgy vannak vele, hogy a kutya nagyon aranyos, szeretni való állat, ezért akarnak egyet. De nincsenek tisztában azzal, hogy ez mit is jelent, hogy innentől kezdve egy kapcsolatról van szó kettejük közt. Ha ez nem működik, egyszerű arra fogni, hogy az állat problémás. Azt senki nem mondja, hogy azért alakult ki a helyzet, mert nem figyeltem oda. Eldobható dolgok világában élünk, a kutyát is egy eldobható dolognak tartjuk. Ezért vannak milliószámra kutyák az utcán.

Milyen típusú viselkedést szoktak problémásként számon tartani a gazdik a legnagyobb arányban?
– Elsősorban azt, amikor a kutya megrág mindent. Ezt követi az agresszív viselkedés, amivel állításuk szerint nem tudnak együtt élni, majd az ugrálás következik.

Ön hogyan látja, milyen emberi mulasztás áll ezek hátterében?
– Az, hogy a kutyák nem mozognak eleget, nem állítják őket kihívás elé. Az, ha az ember egész nap a lakásában tartja a kutyáját, napi húszpercnyi séta kivételével, lehetetlen helyzetet teremt az állat számára.

Ezzel meg lehet oldani minden problémát?
– Van olyan is, hogy a kutya és az ember egyszerűen nem kompatibilisek egymással. Hiába változik az ember, semmi nem történik. Nem mindenkinek való például egy hatalmas energiájú kutya. Olyat kell választani, aki illik a személyiségünkhöz. 

Hogyan kell hozzákezdeni a harmonikus kapcsolat kialakításához?
– A legjobb az, ha megtanulnak együtt sétálni. A kutyának kell adni valami extra feladatot, hogy séta közben a gazdára figyeljen, ahogyan az iskolában a diákok a tanárukra figyelnek. Ettől a koncentrációtól kifáradnak. 

Érdemes tehát kutyaiskolába hordani minden nagyobb energiatartalékkal rendelkező kutyust?
– A tudás sosem árt, így igen. 

Más állatokkal, például macskákkal is hasonlóan működik ez?
– A macskák másmilyenek. Ha egy macska nem kedvel valakit, az nagyon látszik rajta. Ráadásul ők sétálni sem szeretnek, tehát más típusú aktivitásokkal kell őket lekötni. Minden állat esetében kulcsfontosságú, hogy megértsük, mitől lesznek boldogok.

Ezek a szabályok kultúrától függetlenek?
– Én Mexikóból származom, ott a kutyák egész mások, mint Amerikában. Ide érkezve azt láttam, hogy a kutyák harapnak, ásnak, elfutnak, nem értettem, miért nem boldogok a szép otthonaikban. Mexikóban a gyerekeknek nincsenek olyan jó játékaik és ennivalójuk, mint Amerikában a kutyáknak – ám itt nekik legfeljebb napi 30-40 perc jut lakáson kívül. Egy csodaszép kastélyban raboskodnak egész nap. 

Mit tegyen az, aki úgy érzi, egyedül nem tudja megoldani a problémás állattal kapcsolatos helyzetet?
– Ha nem biztos a dolgában, kérjen segítséget. Mindennek az alapja egyébként az, hogy a gazda milyen érzelmeket közvetít a kutya felé. Másként hangzik minden akkor, ha nyugodtan, magabiztosan, és ha bizonytalanul mondják ki. Magunkat is jól kell ismernünk, hogy ezek a kapcsolatok zökkenőmentesek lehessenek.

Krezinger Szonja  teljes írása a >>  http://www.metropol.hu/mellekletek/tudomany/cikk/102253

oldalon olvasható

Képek:illusztráció-képgalériánkból