Ha valaki tudna Nekem használható tanácsot adni, nagyon örülnék neki. 5 évvel ezelőtt az ex élettársam hozott a házhoz egy kölyök Rottweilert. Kb. 3 hónapig néhányszor megverte, Én megvédtem a kutyát. Majd kidobtam az élettársam. Azóta a kutyát Én neveltem, Velem van. Családi házban éltünk/élünk. A saját házamnál a vejem szintén zavarta, szadizta a kutyát. (megkötötte, Én elengedtem,...) A kutya engem szeret, bújik hozzám. Volt vele egy utcáról befogadott keverék szuka, kb 8 hónapig. Majd annak új gazdája akadt. Egy héttel később több mint egy hónapig kórházban voltam, Ő addig magára volt hagyva a háznál. Etetni jártak hozzá, de folyton egyedül volt. Mikor kijöttem a kórházból, lányomhoz költöztem, mert gerincprotézissel, folytonos betegségekkel nem engedett egymagam lakni a szomszéd faluban. Lányomnak egy Dogo Kanárió kanja és egy keverék kanja van. Ide nem hozhattam, mert az Önkormányzat csak két kutyát engedélyez, és ráadásul mindhárman kanok, evidens, hogy a Dogo nem tűri meg.
Ezért, hogy a közelembe lehessen, áthoztam a szomszéd lakatlan házhoz, a tulajdonos engedélyével. Naponta járok hozzá, többször, etetem, simogatom, ott vagyok vele, de nappal is sokat van egyedül, éjjel meg állandóan.
Most még is azt vettem észre, már többször, hogy morog, mikor ott vagyok, mikor simogatom is. Nem támad, továbbra is bújik hozzám. Nem tudom mire vélni a morgását, kezdek félni tőle! Nagy, erős jószág, Én meg gyenge, 56 éves beteg Nő vagyok. Sétálni nem merek elindulni vele, mert több kutyával találkoznánk, van amelyik ki tud jönni a kerítésen.
Mit tegyek? Szeretem a kutyát, ragaszkodnék hozzá, de már sok Nekem. Anyagilag és erőnlétben is. Egyre többet sír a kerítésnél, hogy egyedül van, Én meg a "szomszédban" másik két kutyával. Hogyan tudnám megnyugtatni? Ha viszek egy kis kölyköt mellé (kölyköket elfogad, kijön velük), akkor tudnám a magányát csökkenteni?
Ha van Valakinek okos ötlete, kérem, írja meg a voerc53@gmail.com mail címre! Köszönöm.
Új hozzászólás