Mi a teendő, ha egy kutyával találkozunk
és láthatóan gazda nélkül bóklászik?!
Mindenekelőtt, ne arra gondoljunk, hogy biztosan megtámad és megharap!
Mérjük fel a kutyát, hogy tiszta-e, jó kondícióba van-e, egészséges-e, fényes-e a szőrzete, élénk-e a tekintete. Ha láthatóan van gazdája „csak” kiengedte sétálni, esetleg kiszökött. A mi környékünkön az a szokás, hogy az utcára engedik a kutyát, dolgát végezni.
Ezek a kutyák nem harapnak, viszont a kerékpárt majdnem kivétel nélkül megtámadják.
Ha félünk a kutyától, forduljunk vissza, vagy menjünk kerülővel. Ha erre nincs mód, próbáljunk higgadtak maradni, ne ugráljunk, ne hadonásszunk, ne próbáljunk elfutni. Amennyire lehet, kerüljük ki a kutyát, menjünk át a másik oldalra, a kerékpárról szálljunk le.
Amennyiben a kutya mégis úgy dönt, hogy meg akar velünk ismerkedni, álljunk meg, ne nézzünk a szemébe, inkább fordítsuk el a fejünket.
Hagyjuk, hogy megszimatoljon. Jó esetben a kutya tovább megy, és mi is elindulhatunk lassan, nyugodtan.
Semmiképpen ne próbáljuk meg a kutyát ellökni, eltaszítani!
A nagyon piszkos, elhanyagolt, régóta kóborló, gazdátlan ebek inkább elkerülik az embert.
A tüzelési időszak miatt falkába tömörült ebek meg úgyis egymással, a tüzelő szukával vannak elfoglalva.
TEHÁT felesleges arra gondolni, hogy ezek a „vérszomjas” vadállatok miránk lesnek!
Amennyiben mindig ugyan azzal a kóbor kutyával találkozunk, próbáljuk meg kideríteni, hogy melyik házból engedik ki rendszeresen, és talán a tulajdonost megkérve, hogy ne tegye, eredményt érhetünk el! Bár a kutyások legtöbbje el sem tudja képzelni, hogyan is lehet félni az ő aranyos kutyájától.
Ha „fóbiásan” rettegünk a kutyától, egy kutyariasztó síp is segíthet.
A gyerekeket arra kell tanítani, hogy az iskolából hazafelé menet, legyenek óvatosak, és semmiképp ne rohangáljanak, sikítozzanak, ha egy kutyával találkoznak.
Megjegyzés: nem írtam ezt le olyan régen "csak" 2003-ban :))
Kommentáld!