Cirka, másfél, két óra története, avagy mit tanítunk a kutyának J

Hideg van, jeges a kert, meg egyébként is meg kell tanítani a kiskutyát arra, hogy a lakásban tudjon viselkedni.  Lonci, testvérek nélkül maradt és az anyja nem vevő az egész napos játékra, na meg a többi felnőtt kutya sem. Én sem vagyok alkalmas a kergetőzésre, birkózásra, na meg nem is célom, szórakoztató játszópartnerré válni! Én magam is felnőtt vagyok, mint a szülei.  Hosszútávon azt sem díjaznám, ha leamortizálná a lakást!

Ezért a bent töltött idő, bár játékkal, kellemes dolgokkal telik el, mégis csak a tanulás időszaka. Megtanulja nem rágni a függönyt, a szőnyeget, sőt még a bútorokat is békén kell hagyni! Ez az idő a szobatisztaságra nevelés időszaka is.

Figyelem, korrigálom, ha kell, de nem a tiltással, a nem szavak ismételgetésével vagyok elfoglalva! Lekötöm a figyelmét, de igyekszem rávenni arra is, hogy foglalja el magát a neki felkínált játékokkal! Tudom, hogy rövid ideig tud koncentrálni, azt is, hogy minden tárgy érdektelen lesz egy idő után, ha nem mozog, nem ad valami „életjelet”. Így felkészülök tárgyakkal, de nem adom egyszerre oda, csak szépen sorban a kutya hangulatát és érdeklődését figyelve. Labda, sípoló kutya, cibálható rongy, bőr… Közben persze teszem a dolgomat, éppen mit, közben figyelem a kutyát és mindig reagálok a jelzéseire. Szomjas, éhes, észrevett valami új dolgot, csinált valami érdekeset? 

Ebben a videóban 4 mozzanat van, ami lényegtelen apróságnak tűnik, de mégsem az. Miért? Azért, mert példát mutat, magyarázatot ad néhány dologra, amit nevelésnek hívunk. Tegnap kiderült, hogy Lonci imádja a baba piskótát. Győző megkínálta és hatalmas lelkesedéssel állt neki MÉG A MORZSÁK EVÉSÉNEK IS. Egy órája lehetett bent, amikor kigondoltam, hogy most már van egy kis időm, kedvem, lássunk néhány feladatot. Nem volt virsli, sajt, de volt babapiskóta! Celofánba csomagolva! Elővettem, kibontottam, odaadtam egyet. Lelkesen elvette, felfalta. Feltűnt, hogy a celofán csörgésére felfigyelt, jött a piskótáért, leült előttem és várt mikor nyújtom a falatot! Hohó, gondoltam én!

Most meg tudom mutatni, hogy hogyan tanítjuk, az ül pozíciót „elkapással „.

Eddig, nem tanítottam a kutyát ülni, egyszer sem mondtam ilyent neki! Mégis tudja! Vajon honnan?  

Hát ösztönösen, hiszen ezek belülről jönnek, reflexszerű cselekvések. Ülni, állni, feküdni, menni, nem kell megtanítani a kutyát, azt tudja magától.

Amit tanítani kell, hogy ezeket a cselekvéseket, pozíciókat egy jelre vagy hangra, vagy vezényszóra is hajtsa végre, akkor és ott, amikor én szeretném! Legegyszerűbben úgy tudom ezt megtanítani, ha a kért cselekvésre késztetem és arra jutalmazom! Csörgött a zacsi, a kutya felfigyelt a hangra. Mivel pár perccel ezelőtt, ez után a hang után finom falatot kapott, még emlékezett a jóra és jött kíváncsian. Kezemben a piskóta, amit látott és szag alapján érzett is! Elém állt nézett, várta mikor adom a finomat neki. Nem adtam oda, mert én más viselkedést vártam tőle. Hamarosan fel is kínálta ezt a más viselkedést, leült! Én odaadtam neki a piskótát, megjutalmaztam a jóra, mert pont ezt a viselkedést szerettem volna látni! Ő a felemelt kezem, az abban levő falatot köti össze ezzel az üllő pozícióval!   Nem tudja még, hogy ez emberi nyelven „ül”-t jelent!  Az „ül „vezényszót még hozzá kell kapcsolni és kellő gyakorlással, kondicionálással már az ül szó kimondása is elég lesz, hogy a kutya ilyen pózba helyezkedjen! Ez több hónapos folyamat, hiszen az ember se tud egy idegen nyelvet megtanulni néhány nap alatt, hát még a kutya!  Ilyen pici kölyökkutya még nem tud sokáig koncentrálni, ezért nem is kezdem el gyakorlatoztatni és tömni bele a tudományt!

Örültem a sikeres mozzanatnak és hagytam játsszon tovább. Picit játszott is, de nyugtalan volt, szétszórt, picit nyüszögött. Hohó, már másfél órája bent van! Gyerünk ki a kertbe!  Kifelé menet felfedezte a tükröt, ismerkedett a kutyával J .

Aztán kimentünk. Inni szeretett volna, vagy csak kíváncsiskodott a vödörnél, nem tudom, de 1-2 perc után félrevonult és elvégezte a dolgát! Ezt jelezte nekem a nyüszmörgéssel és én jó, hogy figyeltem a jelre, mert a szobatisztaságra nevelés sarkalatos pontja, hogy kint végezze el a dolgát, amire jó nagy dicséretet is kap!

Picit még szaladgált egyedül, aztán hátravittem, mehetett az anyjához, a megszokott környezetébe.