Hétköznapok egy rottweilerrel, családi kutyaként. Nem nagydolog gondolják sokan, pedig egy jól kezelhető, hosszú évekre örömet adó kutya nevelése fontos feladat. A kezdőknek, a rutintalan kutyásoknak kellenek az életszerű példák, mert egyre többen és többször magyarázzák félre a kutyák viselkedését. A rottweilert, mint fajtát, különösen sok előítélettel szemlélik és félve közelítenek hozzá. Amit a mi kutyáink produkálnak, az nem véletlenszerű és egyszeri, de a sokadik generáció hasonló fejlődési ütemen megy át, amit végig kísértünk, végig éltünk, hiszen minden kutyánkat mi neveljük, mi tanítjuk. Nem bízzuk őket "kiképzőre", hogy nevelje, tanítsa meg helyettünk bármire is. A tenyésztés miatt, többször rákényszerültünk felnőtt kutya vásárlására is, így őket is be kellett illeszteni a családi életünkbe, a többi kutya mellé. Bizony sok nevelési hibát is korrigálni kellett eközben.

Hosszú-hosszú évtizedek alatt stabilan egy bizonyos típusú és karakterű rottweilert kerestünk és választottunk, de mi magunk, az életkörülmények, az elvárásaink a kutya felé változtak, mint ahogyan változtak a kiképzési technikák is. Nem mindegy, hogy egy kutyád van, vagy kettő, de ha van harmadik, vagy sokadik kutya egyszerre, na, az aztán komoly munkát, figyelmet jelent. Sokat olvastam szakirodalmat, aminek a megértése nem okozott gondot, de a gyakorlatba átültetni azért nem volt olyan egyszerű. Elolvasni, mástól ellesni, kívülről látni más, mint valóban nevelni, tanítani, kiképezni. Sok kérdést kaptam az évek alatt így mindig töprengtem, hogy az "elméletet", hogyan lehet jól átadni, hogy másnak is hasznos és érthető legyen. Ehhez előbb nekem kellett megérteni, látni a saját kutyáimon, kipróbálni több dolgot, majd megfogalmazni magamnak, majd másnak is. Születéstől a növendék, felnőtt, öregkorig sok kutya megfordult nálunk. Egy családból származók, idegen családból származók, tehát nekem adott a lehetőség összehasonlítani a kutyákat. ! Ehhez pluszban még jött a sok kutyaiskolás kutya, más fajták, keverékek, és más tenyésztőtől származó rottweilerek, hiszen kiképzésvezetőként is tevékenykedtem. Értelemszerűen ők más kutyák, mint a mieink, és mások is az elvárások feléjük, mint ahogyan a gazdik is mások, mint mi. Minden kutya és minden gazdi egy külön egyéniség, az ő párosukra kell megtalálni a megfelelő módszert, azt, amitől mindketten jól érzik magukat és eredményes párost is alkotnak.

A gyakorlati tapasztalattól kap értelmet az a sok szakirodalom, amiket mások, hasonlóan tapasztalt kutyások tesznek közzé. Logikus és érthető szakirodalom van, mára már rengeteg! (de a kezdők rendre "elvesznek" a sok betű között) Vannak törvényszerűségek, amit tudomásul kell venni. Lehet vitatni, kételkedni, de azért el kell gondolkozni rajta és elfogadni a jót. Ami sok évtized alatt bevált és állandó, bizonyítottan jó, azt nem kell "feltalálni". Egyszerűen alkalmazni kell. Én mindig felismertem, elfogadtam a jót. Egyszerűen felismerem a tehetséges kutyát, tehetséges kiképzőt és minden újdonságot hamar észreveszek. A kíváncsiságom hajtott, addig nem nyugodtam, míg meg nem értettem. Bármennyire is szokatlanul hangzott, vagy bármennyire is el ütött a napi bevett szokásoktól UTÁNAJÁRTAM, ELOLVASTAM, FELKUTATTAM a hozzá tartozó szakirodalmat.  Így aztán meg is értettem a nálunk születő, nevelkedő, remek kutyáinkat és örömömre , megelégedésemre formálhattam őket. Mindig tisztelettel, elismeréssel szemlélte környezetünk a kutyáinkat. Szépek voltak, okosak , jól neveltek , NAGY ERŐS , KARAKTERES KUTYÁK. 

forrás : itt   2014.